…::: BORKAVISIGN :::…

Újulás lesz, nem nagyon, kicsit. Hála Isten­nek, van igény egy lan­ding page–re (vagyis egy olyan kezdő­lapra, ahol köz­vet­le­nül el lehet érni bizo­nyos gyors ele­me­ket, aztán akit job­ban érde­kel a hon­lap, az bele­bú­vár­kod­hat a köze­pébe). Ez készül, még meg­ál­mo­dom, hogy néz­zen ki, ez az egodi­zájn (höhö) elég jól kör­be­jár­ható, fel­hasz­nál­ható, tet­szés sze­rint ala­kít­ható. Kicsit egy­szerű­sö­döm is, túl sok min­den van szét­pa­kolva jó magya­ro­sul, szó­val ren­det kell csi­nálni, azta­hét­szá­z­át­neki!

Én így kez­dem ezt az évet, hogy majd jól ren­det csi­ná­lok, oszt jóna­pot.

Készü­lés van! …Valami újra. Mert nem vagyunk elta­pos­ha­tóak, mint az avarok…

Itt az ősz, a leve­lek lehul­lot­tak a fák­ról az abla­kunk előtt, itt az ideje nekünk is egy kicsit más vizu­a­li­tást növesz­te­nünk. Már­mint nekem. Fel! Táma­dás!

(Pár­koc­kán még csí­ko­zok, remény­ke­dek a nye­rés­ben. Kér­lek, segíts nekem nyerni! Majd amúgy ter­ve­zek ide is rakni kép­re­gé­nye­ket, pár­koc­ka­füg­get­le­nül is…)

(Újab­ban énekel­ge­tek is, megint — most Pumival dalo­lá­szom, a Pár­duc Pro­jektbe és csak úgy, közösbe…)

Már nem aka­rok mást, mint mun­kát, kenye­ret és élet­igen­lést… Biz­ton­sá­got, életet, hitet, reményt és elő­re­mu­ta­tást… Nem aka­rok hábo­rút, nem aka­rok vér­fürdőt, csak élni és élni hagyni… Mun­kát, kenye­ret, életigenlést.

A Pár­koc­kán hova­to­vább foly­ta­tó­dik a ver­sen­gés az ötödik pozí­ci­ó­ért. Itt érhetőek el a csík­jaim, és a hét­vé­gétől újabb csík jön!

Alakula-​​kánikula-​​molekula. Bepár­koc­kul­tam.

Ide tet­tem magam, meg oda is.

Régi kori vágyam való­sul meg újra, a Ment­ró­pia óta magá­nyo­san vergőd­tek ben­nem a kép­koc­kák, és most végre tri­á­do­kat alkot­hat­nak a monitoron.

Lehet lány­kolni, meg láj­kolni, meg ilye­nek, mert komo­lyan mon­dom, szí­ve­sen len­nék az ötödik akku­mu­lá­tor ott.

Leszek még.

Somet­hing is star­ting, other things are ending — this is like life­cycle. In some ways, things can ope­rate by each other, balan­ced, too.

I start my blog can be rea­ched as Eng­lish as Hun­ga­rian in some posts for enjoying by Abro­a­ders or non-​​Hungarian readers.

I want my web­site to get bi– or tri­lin­gual and I’m still wor­king on the Eng­lish (how to attach Eng­lish pages wit­hout any expan­sion of the site).

First of all, if you are inter­es­ted in lear­ning me, just see my CV and refe­ren­cial port­fo­lio page in two lan­gu­a­ges and down­load the Eng­lish part.

Elné­zést, ami­ért elég rit­kán írok, de min­dig van valami, ami­ben pörög­he­tek, és leg­több­ször kimegy a fejemből az írás. És hát inkább pörög­jünk, mint punnyad­junk valami nya­va­lyá­tól…

Most éppen a Pár­duc Pro­jekt nevű, nagy­sza­bású magyar filmp­ro­duk­ci­óba lóga­tom belé a kezeim… (Igen!) Eddig logó­ter­ve­ket és illuszt­rá­ci­ó­kat küld­tem nekik, de sze­ret­nék hosszú távon min­den­lé­ben­ka­nál­kodni ott. Mert JÓ. (Olvas­sa­tok bele!) Mások is bele­ló­gat­hat­ják hasz­nos test­ré­sze­i­ket, mert ez (esz)köz-szolgálat.

A film FB-​​oldalát lehet erő­sen „láj­kolni”, ha azt akar­juk, hogy nem­zet­közi szin­ten komo­lyan vegye­nek min­ket — és miért ne támad­hatna fel a magyar film?! Vala­mi­ben  tart­sunk már össze!

Néze­ges­se­tek múvitízört:

http://​www​.you​tube​.com/​w​a​t​c​h​?​v​=​N​3​G​T​m​z​n​l​7VA

…JÓ lesz!

De ter­mé­sze­te­sen min­den más­ban is benne vagyok, szol­gá­lom a meg­lévő part­ne­re­i­met, de azért továbbra is kere­sem a többi, leendő ügyfe­le­i­met, vagy a töké­le­tes mun­ka­he­lyet és egyéb, mese­beli tár­sa­i­kat.

„A gép forog, az alkotó pihen.” Per­sze, nem pihen­tem, csak egy hétig, amíg az aján­dékba kapott, bárányhimlő-​​arcú kény­szer­sza­bad­ság tar­tott… A követ­kező héten pedig dol­goz­tam, és azóta is dol­go­zom, pályá­za­to­kat most hát­térbe szo­rítva, tény­le­ges mun­ká­val. Hála Isten­nek és a meg­bí­zók­nak talán most meg­nyíl­nak bizo­nyos csa­tor­nák… De nem mond­ha­tok töb­bet. Mun­kára fel!

Az elmúlt idő­sza­kot pro­jek­tek, pályá­za­tok készí­té­sé­vel, állás­ke­re­sés­sel és a hon­lap dizájn­já­nak, cél­ja­i­nak átgon­do­lá­sá­val töl­töt­tem. A vissza­jel­zé­sek alap­ján arra jutot­tam, hogy az építő kri­ti­kák segít­sé­gé­vel szé­pít­ge­tem tovább az olda­lam (köszö­net ezért Hevesi János bará­tom­nak), a nem építő jel­legűe­ket pedig hagyom elveszni az éter­ben. Igyek­szem fejlődő­ké­pes lenni, úgyhogy ez még nem a vége. Sőt. Most kezdő­dik csak iga­zán…

Most kicsit köze­lebb húz­tam magam­hoz a sab­lon­ala­pot, kipu­col­tam, átren­dez­tem, ésszerű­sí­tet­tem a vázat. Első ráné­zésre csak a kül­csín vál­to­zott, de nem. A többi pedig folya­mat­ban, hama­ro­san újabb tar­tal­ma­kat töl­tök fel.

A Word­Press hasz­nos jószág, segít az embe­ren, meg­könnyíti a hon­la­pok fris­sí­té­sét, cse­ré­jét, ezért is hasz­ná­lom. Egy­szerű, könnyen kon­fi­gu­rál­ható, eltűri a kezdő CMS-​​ezők ügyet­len­ke­dé­seit, és a kre­a­tív ked­vet sem töri le. Bele­vág­hat­tam volna tel­je­sen saját tar­ta­lom­ke­zelő fej­lesz­té­sébe is, ha nagyon érte­nék hozzá, úgy értem, nagyon-​​nagyon, de akkor sosem készült volna el a web­la­pom. Így pedig állan­dóan meg­újul­hat, remé­nyeim sze­rint foly­ton javítva önmagán.

„Csak Isten töké­le­tes.” Nem győ­zöm hang­sú­lyozni.

Meg­lepődve tapasz­tal­tam, hogy van­nak, akik­nek nem tet­szik az oldal (és a régi sem tet­szett), illetve sem­mi­kép­pen nem alkal­maz­ná­nak. Érde­kelne a véle­mé­nyük, hogy miért? Mivel nem való­színű, hogy vissza­tér­nek az oldalra , ezért a most ide­lá­to­ga­tó­kat kérem, ha nega­tív véle­ménnyel sza­vaz, akkor írjon nekem egy leve­let, hogy miért gon­dolja így, hogy tud­jak vál­toz­tatni rajta, mert biz­to­san lehet. Köszö­nöm!

Pár napja nem írtam, mert köz­ben haj­tás van, de teg­nap volt a szü­li­na­pom, ezúton is köszö­nöm a sok üdvöz­le­tet, nagyon jól estek az elmúlt napok pokla után külö­nö­sen. Ma viszont alig bír­tam kikelni az ágyból, és pár napja, hete bor­zasz­tóan hamar fel­töltő­döm elekt­ro­mos­ság­gal, csap­ko­dok, mint a ménkű­gyá­ros, mint meg­tud­tam, az erő­sebb nap­te­vé­keny­ség és kicsa­pódó anyag okozta nap­szél  (pro­ton) miatt. Ez ma kiütött, elvette az összes bio­ener­gi­á­mat és vala­hova kive­zette, nem tudom, de egy elekt­ro­mág­nest is rám lehe­tett volna kötni. (Vas­orrú báb­iz­mus kezdő­dik? ) Az oké, ha vonzó vagyok, de nem egé­szen így kép­zel­tem én ezt. A magas sugár­zás másik jele volt, hogy reg­gel föl­kel­vén szo­kat­lan módon semmi étvá­gyam nem volt, csak az a hihe­tet­len fáradt­ság, fázás, émely­gés, pedig micsoda reg­ge­lit kap­tam az arcom alá… Meg­kós­tolva végül jól esett, a kávé is (hát per­sze ), de hosszabb önun­szo­lás után tud­tam csak elfo­gyasz­tani őket. Szó­val (ma) nap­sze­les vagyok.